Jó mulatság, férfimunka és akár csapatban is megoldható! A menedékháznál kihagyhatatlan még a panorámabudi is! Lefelé ugyanazon az útvonalon lehet visszamenni, és végül a Csorba-tónál zárni a napot, ahonnan a tátrai villamossal aztán eljuthatunk a szállásunkig. A túra maga egyébként 22 km, 1200 méter szintemelkedés és ugyannyi szintcsökkenés van benne, de ettől nem szabad megijedni, van rá egy egész nap, és jó cipőben, bakancsban, kellő kitartással teljesíthető! Lazítás vs. rádolgozás Miután kellő izomláz gyötri már az ember lábát, a harmadik napra több lehetőséget is javasolunk. Irány a Lomnic és szűk környezete, vagy a Poprádtól nem messze lévő Vrbov Termálpark és a lábáztatás. Aki az utóbbit választja, az ezen a linken tájékozódhat a részletekről, aki azonban mégis túrázgatna tovább, vagy csak felmenne a Tátra tetejére, annak íme még néhány infó. A Tatranská Lomnicából induló lanovkára érdemes felpattanni, és legalább a Skalnate Pleso (Kőpataki-tó) állomásig felmenni. Innen aztán lehet tovább menni a Lomnicra (2634 m) egy újabb kötélpályán, vagy lehet túrázni a sziklás terepen a mindössze egy órára levő, szintén csodás kilátást nyújtó Velka Svistovka csúcsig (2038 m).
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek. Van olyan ember, aki ne szeretne körbenézni egy hatalmas hegy tetejéről, aki nem akar gyönyörködni a kilátásban, aki utálná beszippantani a friss magashegyi levegőt? Maximum olyan lehet, aki egy kicsit fél a magasságtól, azt meg úgyis le kell küzdeni valamikor. Ezúttal egy kis hegymászós, túrázós programot ajánlunk. Hazánk legmagasabb pontja épp csak 14 méterrel haladja meg az ezrest, ezért kénytelenek vagyunk egy kicsit távolabb menni, ha valódi magaslatokra szeretnénk eljutni. A környező országok azonban hemzsegnek a szebbnél szebb és magasabbnál magasabb csúcsoktól, amelyek közül most Szlovákiában és Lengyelországban található legkisebb európai magashegységgel, a Magas-Tátrával foglalkozunk részletesebben. Autó vs. vonat Igaz, amúgy sincs messze tőlünk, mert Budapesttől mindössze négyórányi autóút Poprad, ahonnan aztán pár perc alatt már a hatalmas hegyek lábaihoz érhetünk. Útvonalnak választhatunk többfélét is, a Google helyből hármat is kiad, mi meg javasolunk még egy negyediket is Donovaly felé, (csak mert imádjuk a Koliba Goral névre hallgató mérhetetlenül hangulatos éttermet, és természetesen az ott készülő ételeket).
A halottakat a csata után az 1817-ben keletkezett Nagyaknába helyezték el. Mivel 1890-ben egy felhőszakadás a Visszhang nevű tárnából hét honvéd csaknem teljesen ép tetemét hozta felszínre, ezeket egy 1880-ban állított emlékkereszt mellé hantolták el. Mivel az emlékkereszt egy földcsuszamlás alkalmával a tóba dőlt, azt Honvéd-tó névre keresztelték. Szász–magyar együttélés Korai adatok szólnak arról, hogy Vízakna város vezetése paritásos jellegű volt, azaz egyforma arányban magyar és szász. Az első oklevél, amely a város vegyes lakosságára utal, 1465-ből maradt ránk. 1567-es névjegyzékből megtudhatjuk, hogy a nevezett évben a városbíró magyar, de a nyolctagú tanács fele szász és fele magyar. Az 1670-ig fennmaradt lajstromok alapján megállapítható, hogy a páratlan években a város bírája magyar volt, a páros években szász. A belső tanács mellett a város polgárságát a vezetésben egy nagyobb, negyventagú tanács képviselte. Ennek is fele magyar és fele szász volt. Fokozatosan növekedett a kincstári jobbágyok, zsellérek, sóvágók száma is.
A XVIII. században a románság száma is gyarapodott, ezt bizonyítja az ortodox templom építése. Az 1848-as dél-erdélyi polgárháború idején román felkelő csapatok vették körül a települést, de a helyi román nemzetőrség vezetője, a városbíró, Ioan Moldovan megmentette a vízaknai magyarok életét. Hála Istennek, ilyenre is akad példa az 1848-as polgárháború idején, amikor Dél-Erdély nagyszámú magyar településében százszámra gyilkolták le a magyar civil lakosságot életkorra és nemre való tekintet nélkül. 1849. február 4-én itt zajlott le Bem tábornok egyik legvéresebb vesztes csatája, amelynek során háromszáz magyar honvéd vesztette életét. Ezek emlékére írta Petőfi Sándor Négy nap dörgött az ágyú című versét. Az életüket a magyar szabadságért áldozó honvédek tiszteletére idézem Petőfi versének néhány sorát: "Négy nap dörgött az ágyú / Vízakna s Déva közt, / Ott minden talpalatnyi / Földet vér öntözött. / (... ) Mindent megtettünk, amit / Kívánt a becsület... / Tízannyi volt az ellen, / Győznünk nem lehetett. "
A Falanszter blog 2011-es, kimerítő hosszúságú írásából kiderül, hogy a Monarchia a népfelkeléssé erősödő, boxerlázadásként elhíresült polgárháború miatt ötszáz tengerésszel és négy páncélos cirkálóval avatkozott be az eseményekbe, a harcok lezárulása után pedig a némi túlzással háromszög alakú, sűrűn lakott negyedet kapta meg viszonzásként, majd formálták azt át az európai igények szerint. Peking a kép tetején, szaggatott vonallal jelölve Tiencsin / Fotó: CSK Arról azonban nem esik szó, hogy a hajók egyike, a Mária Teréziáról elnevezett, 1895-ben szolgálatba álított, de már akkor is korszerűtlen SMS Kaiserin und Königin Maria Theresiasikeresen zsákmányul ejtett két, feltűnően szép kínai ágyút, sőt, azzal haza is tudott térni. Fotó: Joadl / Wikimedia Commons A Pej-tang erődnél 1900-ban elcsípett, 13, 7, illetve 12, 5 cm-es bronz ágyúcsövek fegyverek először jó eséllyel a császári kincstárba kerültek, majd a száz évvel ezelőtt alapított Hadtörténeti Múzeum gyűjteményébe kerültek. Fotó: Vincze Miklós / Ezen a harmincas évekbeli fotón például már jól látszanak a múzeumnak ma is otthont adó épület előtt, a könnyebb megtekinthetőség kedvéért kerekeken állva: Helyzetük azóta sem változott sokat: egy időre az épület Kapisztrán téri oldalára kerültek, egy évvel ezelőtt azonban elfoglalták mai helyüket a főbejárat előtt.
Viki mesélt arról, hogy egy cégnél sok esetben nem látják pontosan, milyen plusz tudást tud bevinni egy service designer. Gyakran csak azt tudják, hogy probléma van (bár ezt sem mindig), és a számok felől megközelítve próbálják értelmezni és megoldani a helyzetet. A hagyományos (hierarchiához mereven ragaszkodó) szervezeti felépítések, munkakörök vagy a munkakörök tisztázatlansága is akadályt gördítenek egy olyan szemlélet elsajátításához, ami a különböző kompetenciák együttműködését hangsúlyozza. Jelenleg ott tartunk, hogy azok, akik nyitottak a service design módszerére, elsőként általában egy ügynökségnek kiszervezett projektként alkalmazzák. Ezzel Viki szerint nincsen baj, mert így ismerik meg az eszközöket, és így tudják végiggondolni, hogy szükség lehet-e hosszú távon szervezetfejlesztésre és akár egy in-house service designer foglalkoztatására. Minden új elméletnek ki kell törni ezt az utat a gyakorlatban. Arra is kíváncsi voltam, a nagyvállalatoknál mely területek dolgozóiból válhatnak legkönnyebben service design szakemberek.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Petőfi Sándor 1849 NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU... Teljes szövegű keresés NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU... Négy nap dörgött az ágyu Vizakna s Déva közt, Ott minden talpalatnyi Földet vér öntözött. Fehér volt a világ, szép Fehér hó este be, Ugy omlott a piros vér A fehér hóra le. Négy hosszu nap csatáztunk Rettentő vad csatát, Minőt a messzelátó Nap csak nagynéha lát. Mindent megtettünk, amit Kivánt a becsület... Tízannyi volt az ellen, Győznünk nem lehetett. Szerencse és az isten Tőlünk elpártola, Egy pártfogó maradt csak Velünk: ez Bem vala. Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom! Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom. Nincsen szóm elbeszélni Nagy hősiségedet, Csak néma áhitattal Szemléllek tégedet, S ha volna ember, kit mint Istent imádanék, Meghajlanék előtted Térdem, meghajlanék. S nekem jutott a vészes Dicsőség, hogy veled Járjam be, oh vezérem, A csatatéreket. Te melletted lovaglék A harc veszélyiben, Ahol az élet pusztul És a halál terem.
Berni épp karrierváltáson megy keresztül, így a változásnak nem csak a szakmai, de a személyes aspektusai is foglalkoztatják. A service design day-en meglepte, a design gondolkodás mennyi személyes fejlődési lehetőséget is magában rejt. "Azt hiszem, sokat tanultam a hibázásról és a kitartásról. Arról, hogy — legyen szó akár személyes fejlődésről, akár a közös innovációba vetett bizalomról — egy jó adag bátorsággal és kitartással egyre jobb és színesebb dolgokat élhetünk át és hozhatunk létre. Minden téren. Az erre irányuló igény az, ami inspirál és hajt egy ideálisabb légkör megteremtésére, akár magánélet, akár karrier terén. Ez a belső igény viszont nehezen talál utat, ha a kudarctól való félelem megbénítja. Bár nem számítottam rá, erről is tanultam a mai napon: ha elég bátor vagy hozzá és próbálkozol, akkor természetes, hogy eljön az a pont, ahol hibázol. Viszont ha tervezel, nincs hiba, csak próbálkozás, nincs bukott ötlet, csak újratervezendő prototípus. Ahhoz, hogy tanulni és fejlődni tudjunk, ezek mind elengedhetetlenek — tehát szükségszerűek is!
A sebezhetőség felvállalása csapattagként vagy vezetőként erősítheti a szervezeti bizalmat és segíthet még közelebb hozni egymáshoz az embereket, hogy még több értéket teremtsenek. Szóval a legnagyobb tanulság számomra: merjünk tervezni, fejlődni, tanulni, tesztelni, hibázni, újratervezni! " Katinka pontos céllal érkezett: a vállalatfejlesztés szakmai aspektusai érdekelték. Figyelmét elsősorban a vállalati transzformációra irányította és ennek kapcsán beszélgetésbe elegyedett Barcsi Viktóriával, aki UX/SD tanácsadó és viselkedéselemző szakember is. "Valós példákon láthattuk, hogy nagyobb cégek hogyan kezdték el beépíteni, és házon belülre hozni azt a tudást, ami a már jól megszokott (beporosodott) munkafolyamatok ellen megy, újrakeretezve a gondolkodást egy fenntarthatóbb világ felé. A példák inspirálóak, de a valóságban kevés nagyvállalat indult el még ezen az úton. Kíváncsi voltam, várható-e vajon ezen a téren változás. Vajon hol van most, vagy hol lenne a helye egy belsős service designernek?
(…) Mindent megtettünk, amit Kívánt a becsület... Tízannyi volt az ellen, Győznünk nem lehetett. " Március 15-én a magyar emberek kokárdát tűznek a ruhájukra, az épületeken is magyar zászlót lenget a szél. Minden településen megemlékezünk az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő hőseiről, az emlékezés virágaival megkoszorúzzuk a 48-as emlékműveket, szobrokat. Ilyenkor felidézzük milyen elnyomásban éltek a magyarok, hány éven át sínylődtek a nyomor, a mellőztetés, a nélkülözés és szűkölködés fojtó posványában. Vízaknán március 12-én ünnepi istentisztelet után került sor a megemlékezésre. Istentisztelet alkalmával Csiki-Mákszem Lóránd tiszteletes úr szólt hős magyarjainkról, felelevenítette milyen bátorságról és hazaszeretetről tettek tanúságot március idusán a magyar ifjak. Milyen tűz mozgatta őket, milyen hűséggel voltak hazájuk és a magyarság iránt. Milyen összefogásra és szeretetre lenne ma is szükség és milyen felszereléssel ruház fel bennünket az Úr a gonosz elleni harcban.