A magzat méretei alapján megbecsülik a súlyát, vizsgálják a lepény működését, a baba növekedési ütemét, méhen belüli elhelyezkedését, valamint a magzatvíz mennyiségét. 36-37. hét Eljött az újabb vérkép és vizeletvizsgálat ideje. 38-39-40. hét Az utolsó hónapban hetente kell menni kardiotokográfos szűrővizsgálatra - röviden CTG-re. Ezzel a vizsgálattal a magzati szívhangot és méh aktivitást nézik, amit papírszalagon rögzítenek: a felső vonal előbbit, az alsó vonal utóbbit jelzi. A vajúdás és a szülés során ezt a vizsgálatot kétóránként megismétlik. Hányszor kell orvoshoz menned? Kicsit magam is belezavarodtam a számokba. Természetesen sok múlhat azon, hogy magán vagy állami nőgyógyászati rendelésre jársz, de durva számítások szerint az alábbiak szerint alakul a dolog. A cikk elején összeszámolt 24 alkalomhoz hozzájön még három laborvizsgálat, egy kardiológián és egy fogászaton tett látogatás, egy Down-szűrés, egy terheléses cukorvizsgálat és legalább három CTG. Ha nincs a dokinak ultrahangja, akkor még körülbelül három további ultrahangvizsgálat.
A védőnőnél tett látogatás a 9-10. héttől körülbelül havonta javasolt. A laborvizsgálatokkal kapcsolatban pedig jellemzően a háziorvoshoz is be kell futni még néhányszor. Tehát - ha nincs komplikáció - a nőgyógyászodat körülbelül 14-szer látod a baba születéséig, a védőnőt hétszer, és ha magánorvoshoz jársz, a laborvizsgálatos beutalók miatt a háziorvost is legalább háromszor fel kell keresned. Ez összesen 24 alkalom, de ehhez még hozzájön néhány egyéb dolog - fogorvos, kardiológia és így tovább. Első trimeszter 7-8. hét Az elmaradt menstruáció, illetve a pozitív terhességi teszt után általában a várandósság 7-8. hetében javasolják a nőgyógyász felkeresését. Ekkor az orvos megállapítja a terhesség tényét, hüvelyi ultrahang segítségével megnézi, hogy az embrió jó helyen van-e - tehát nem méhen kívüli a terhesség -, illetve ekkor már meghallgatható a szívhang. Ezen kívül kapsz majd egy csomó beutalót és instrukciót, hogy mire figyelj. Előfordulhat, hogy magánorvoshoz jársz, és a dokinak nincs ultrahangkészüléke: sajnos ebben az esetben kénytelen leszel még egy kört futni.
A rossz szokás megváltoztatásához viszont kellenének a páciens akaratán kívüli egyéb tényezők is. Kezdjük ott, hogy a lakosság egy részének esélye nincs eljutni szakrendelésre. Először is: beutaló kell. Ám ahelyett, hogy rögtön a szakorvos nézne ránk, ahogy az a legtöbb országban működik, hiszen minden betegadat elérhető felhőből, nálunk indításként akár órákat kell várakozzunk a háziorvosnál egy papírért. Amivel, jó esetben, pár hét múlvára kapunk időpontot. Aki nem időmilliomos, inkább elbagatellizálja a tüneteit. Aztán persze eljön az a pont, amikor megúszhatatlan az orvos. Elmesélem egy kísérletemet az állami nőgyógyászaton. Nehéz időszakot éltem, se időből, se pénzből nem voltam milliomos, s azt gondoltam, nincs rendben, hogy kizárólag magánpraxisban gondolkodhat az ember. Gyakorlatilag őrültnek nézett a komplett stáb, hogy rendes keresőként nem kapásból magándoktornál kezdtem. A beutaló megkaparintása után súlyosbodó panaszaimmal három hét utánra kaptam időpontot. Amikor megjelentem, a folyosón sor, a doktor még nem érkezett meg.
Ugye ezek nem a polgár hibái? A lényeg: aki képtelen megfizetni a magánrendeléseket, az annyit is ér. Kiemelt kép: Mohos Márton /
Mindez összesen: 34+3. Hát… Kicsit már bánom, hogy nekiálltam kiszámolni.