Radnóti Miklós Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. 1942. június 1. Írd meg a véleményed Radnóti Miklós ÉJSZAKA című verséről!
Radnóti Miklós: Ó, régi börtönök Ó, régi börtönök nyugalma, szép és régimódi szenvedés, halál költőhalál, fennkölt és hősi kép, tagolt beszéd, mely hallgatót talál, – mily messzi már. A semmiségbe lép, ki most mozdulni mer. A köd szitál. A valóság, mint megrepedt cserép, nem tart már formát és csak arra vár, hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. Mi lesz most azzal, aki míg csak él, amíg csak élhet, formában beszél s arról, mi van, – ítélni így tanít. S tanítna még. De minden szétesett. Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet. Radnóti Miklós:Federico Garcia Lorca Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők, – mikor jöttek, mást mit is tehettek, költő voltál, – megöltek ők. Harcát a nép most nélküled víjja, hej, Federico García!
Radnóti Miklós: Álomi táj Ha az éjszaka korma lecsöppen, Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély: fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben csillagkoszorúit az éj. Ha a hold feje vérzik az égen s gyürüző köröket ver a tóban a fény: átkelnek az árnyak a sárga vidéken s felkúsznak a domb peremén. S míg táncra libegnek az erdőn, toppantva, riadtszivü fészkek alatt, lengő levelek szeme nézi merengőn a tükörre csapó halakat. Majd hirtelenül tovalebben, nagy szárnyakon úszik az álomi táj; sodródik a felleges égen ijedten egy féleleműzte madár s a magány szelidebb a szivemben s rokonabb a halál.
Lackfi János Szösz-szonett Verskardigánom összement, Szöszök lepik a szövetet, Melyeket mostan összeszed E szösszenetnyi szószedet. Hisz a költészet köz-terep, Hol ki-ki köthet üzletet, Kilátást néz vagy őgyeleg, Csinálja, amit ő szeret. Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Szabó Magda szobra /Varga Imre alkotása/ Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni szobra Szegeden Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp.