Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] A tihanyi alapítólevél másolata Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma ezer éve. Szerkesztő: Takács Imre. Pannonhalma, 1996 Browsing by Citation "Tanulmányok a 950 éves Tihanyi alapítólevél tiszteletére / Szerkesztő: Érszegi Géza. - Tihany, Tihanyi Bencés Apátság, 2007 Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest, 1951. Zelliger Erzsébet: A Tihanyi Alapítólevél Bencés kiadó Hoffmann István: A Tihanyi alapítólevél három szórványáról: Huluoodi, Turku, Ursa További információk [ szerkesztés] Tihanyi alapítólevél a Magyar Nyelvemlékek oldalán A Tihanyi alapítólevél 1055-ből, m v sz Tihany Földrajz Tihanyi-félsziget · Külső-tó · Tihanyi levendulás · A Tihanyi-félsziget barlangjai Történelem Tihanyi alapítólevél · Barátlakások · Leánylakások Látnivalók Tihanyi apátság · A tihanyi bencés apátság orgonája · Tihanyi visszhang · Balatoni Limnológiai Intézet · Balatoni kecskeköröm
A tihanyi apátsági templom Az alapítólevél részlete: "feheruuaru rea meneh hodu utu rea", azaz " Fehérvárra menő hadi útra" A tihanyi alapítólevél, amelyben I. András király 1055 -ben összeíratta a monostor birtokát, az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemlék, a lejegyzett magyar szavak latin nyelvű szövegbe ágyazódnak be. Története [ szerkesztés] A tihanyi bencés apátságot Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapító I. András magyar király adta ki, és valószínűleg Miklós püspök fogalmazta. Tihanyban az uralkodó bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett a Tihanyi-félsziget kimagasló pontján. Az alapítás tényét, a javak átadását erősíti meg az a hártyára írt oklevél, amelyet a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őriznek a mai napig. Tartalma [ szerkesztés] E latin adománylevél szövegében számos olyan magyar nyelvű helymegjelölés fordul elő, amely a 11. századi hazai nyelvállapotról árulkodik. Az okirat nemcsak tulajdonneveket, hanem közneveket, szószerkezeteket – köztük egy terjedelmesebbet – is tartalmaz magyarul: »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«, vagyis Fehérvárra menő hadi útra.
Ez az út egy római kori útnak még meglevő és használt szakasza lehetett. Ez volt dél felé Fehérvár legfontosabb útja. Erre vezetett a jeruzsálemi zarándokút (1030–1043) is. Fehérvár a nevét onnan kapta, hogy fehér kőből építették a falait. [1] Összesen 58 magyar szó található az alapítólevélben, amely az első eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevél (vagy egykorú másolat). Egyesek szerint a toldalékok fejlődése szempontjából érdekes az idézett híres részlet, amelyben az értelmezések szerint mai határozórag helyén névutó olvasható (-ra, -re = REA). A különírás azonban semmilyen bizonyító erővel nem bír, tekintve hogy a latin elöljárókat viszont rendszeresen egybeírja (például adfekete kumuc = fekete homokig), illetve az oluphelrea, iturea és bukurea helynevek esetén egybeírták a ragot. A másik érdekesség, hogy a főnevek töveinek végét itt magánhangzó, sőt mindenhol u zárja. Fehérvár = FEHERU, fehér, UARU, vár, út = UTU, hadi = HODU. Az alapítólevél teljes szövege megtalálható a Wikiforrásban.